Helló. A nevem Theresa White. Épp beléptem a tizenhármas életkorba. Itt ülök, az egyik sikátorban, föléhajolok a papírnak, mert esik ez az átkozott eső, és félek hogy elfolyik a tintám. Mi tagadás, boldog is vagyok, mert sikerült most lopnom egy arany karkötőt. Mi? Meglep? Persze, nem is említettem, szokásom ilyet csinálni. De nem vagyok egy aljas, mocskos , szemétláda tolvaj. Nem. A világ egy árvaház, és engem tart el, csakis engem. Nem, a szemed előtt lebegő egoizmusom is csak illúzió.
Anyám elf, apám pedig ember, ezért könnyen kitalálható, hogy félvérnek születtem. Elváltak, rövidesen miután a világra jöttem és mindkettő azzal a tudattal lépett le, hogy a másiknál a gyerek. Pff. Csak én tudom, hogy egyikőjüknél sem vagyok. Ezvan. Ezért hát, az utcán élek és azzal tengetem napjaimat, hogy minnél jobb trükköket találok ki a lopá tárgyak magamhozvételéhez. Egész jó erőnlétben vagyok, ez annyit jelent, hogyha lebukok, leütöm az emberkét, és elfutok. De ritkán hibázom - mert hibázom, a mesterek is hibáztak annak idején, nincsen tökéletes ember. A fegyvereim mindössze egy tőr, de aki jól használja, annak a kezében veszélyes fegyver. Például nálam. Fenébe, megint önfényezésbe estem.
Igazából fogalmam sincsen, miért írom ezt a hülye előtörténetet. Úgyse kíváncsi rám senki. Egyszerű utcai zsivány lennék, árva, korcs, szegény, hüpp-hüpp-hüpp, most jön az a rész hogy sajnáljatok. Igen, rengetegszer kihasználom hogy az emberek szíve megesik rajtam (de annak örülök, hogy nem rám), befogadnak, majd ha lefeküdnek aludni, kirabolom őket, és továbbállok. Hát igen. Nem szabad megbízni bennem. De persze, én is csinálok jó dolgokat, például, kitakarítom az emberek ládáit, csak néha elfelejtem visszatenni a holmijaikat. Hehehe, kicsit feledékeny a természetem.
A kinézetemről annyit, hogy elvileg helyes vagyok, sokan beszólnak az utcán, én meg visszabeszélek nekik (egy repülő tőr mellett). Ritkán betegszem meg, az eszem sem olyan nagyon kicsi, sőt, két nyelven beszélek, és néha még rejtvényeket is meg tudok fejteni! Na ezt igazán nem gondolná senki egy utcai senkiről, igaz? Hehehe, végre megleptelek valamivel, azonkívűl, hogy már nincs is meg a pénztárcád...